Fridolin: Ó, hát itt van az én drága barátom!

Wolfgang: Jó napot, Weber úr!

Fridolin: Szólítson “mon amie”-nak és érezze otthon magát minálunk!

Wolfgang: Ily kedves meghitt helyre ritkán léphetek!

Fridolin: Ez itt a nőm, Cäcilia!

Wolfgang: Mozart, örvendek!

Cäcilia: Nincs semmink, pénz se vagyon…

Fridolin: …csak a műveltség.

Cäcilia: Nagy úr a baj…

Wolfgang: Ez szörnyű!

Cäcilia: Jóságért így ver az Ég!

Fridolin: Gyertek, lányok, üdvözölni már kedves vendégünk!

Cäcilia: Rendes mind és mind a négy csak egymásért él!

Fridolin: Josepha!

Cäcilia: Égi lány!

Fridolin: Sophie!

Cäcilia: Ő szorgos ám!

Fridolin: Constanze!

Cäcilia: Pedáns!

Fridolin: És Aloysia, ki művésznő lám…

Wolfgang: Constanze? Szép név!

Fridolin: Aloysia, mon amie!

Cäcilia: Csodálja az Ön zsenijét!

Fridolin: Imádja a zenét, éppúgy, mint Ön!

Wolfgang: Anchante, Mademoiselle!

Cäcilia: Gyönyörű hangja van.!

Aloysia: Na, de mami…

Cäcilia: Aloysia, énekelj valamit Mozart úrnak! Aloysia!

Wolfgang: Bona! Bella! Bravó!

Cäcilia: Aloysia, csak jót tenne egy kis séta kint!

Fridolin: Mesélhetsz magadról!

Cäcilia: Oly gyönyörű az est!

Constanze: Esőre áll!

Cäcilia: Én közben főzök majd!

Josepha: Mondd, miből főzhetnénk?!

Fridolin: Van Önnél némi pénz?

Wolfgang: Amennyi kell, van itt elég!

Weber-ék: Kell egy gáláns jó barát, ki már szinte családtag,

szörnyű, kínos helyzetünket átérzi ő…

Mert itt egy tisztes jó család az nehezen él,

szorgalom meg tisztaság itt keveset ér!

Ám ha kissé rámegyünk, egy férfi csak jő…

Hogy e tisztes, rendes, erényes, szorgos, dolgos, kellemes,

jó keresztény, katolikus háztartást…

Cäcilia: …mentse ő!