Wolfgang: Azt hittem �n, sikeremet l�tva egy�tt �r�lsz majd v�lem!

De nem �gy lett! Hiszen akkor szeretsz csak,

hogyha gyenge b�bnak l�tsz!

Neked f�j, mit el�rtem!

�s amikor sz�lok, hidd el, j� �ton vagyok �n!

N�zel, mint ki mit sem �rt! Eltasz�tasz!

Mi�rt nem fogadsz el? M�rt nem szeretsz, m�rt?

Nem tagadom, bennem b�zni hiba t�n!

Nem kapt�l el�g h�l�t!

Igazad van: lelkem �r�mvad�sz,

izgat minden egyes perc, ha �lvezet j�r �t! Mit tehetn�k?

Bent �l a cs�nytev� gyerek, aki mindig voltam �n!

Egyre csak k�rdi: mi�rt nem fogadsz el?

K�rlek, mondd meg, m�rt?

M�rt v�rod el, hogy olyan legyek, mint te?

M�rt k�ne, m�st j�tsszak – ez vagyok �n!

De a legsz�rny�bb, hogy meg nem �rtem,

m�rt tagadt�l meg engem, hisz �n nem voltam soha m�s!

Akkor b�n�snek m�rt l�tsz?

A b�n�m az csup�n, hogy m�rt nem j�rok m�s nyom�n!

�vt�l engem gy�nge, kicsi gyermekk�nt,

biztons�got adt�l! M�g �lek �n, elk�s�r,

t�maszt ny�jt sok gond sor�n, k�ts�gek k�zt,

mint eml�k, haszn�l! De nem tehetek m�st!

Sorsom sz�l�t- mennem kell az �ton!

Ha m�shogy �lek, mit �r a l�t?

�rteni ezt mi�rt neh�z? Mi�rt nem fogadsz el engem?

M�rt nem szeretsz ilyennek engem?

Mi�rt nem szeretsz te engem, mondd meg mi�rt?