Arco: Mozart!

Wolfgang: Gróf Arco! És a nagy Colloredo!

Colloredo: Nem kell gúnyolódnia!

Arco: Nem hajol meg a hercegérsek előtt?

Wolfgang: Wolfgang Mozart már senki előtt nem hajol meg!

Arco: Kutya!

Colloredo: Hagyja!

Engem most az úr nem áld, mégsem szórok rád átkot,

hisz nem jól áll a szénád, s én ebben hibás vagyok!

Wolfgang: Nincs Önnel semmi dolgom, most temették el jó apám!

Colloredo: Gyászod végsőkig megindít, kapd meg hát, mi jár!

Új egyezséget kínálok: megint nekem komponálj!

Az ostoba harcból végre legyen elég,

köztünk szülessen most erős, új szövetség!

Itt már nem azt kell néznünk, hogy ki volt hibás,

Az túl egyszerű – az naivitás.

Wolfgang: Önnel meg nem oszthatom, mit az Istentől kaptam!

Csak magammal van dolgom, nem köt más elszámolás!

Colloredo: De számadásod lesz majd a tehetséggel fölfelé!

Wolfgang: Engem más meg ne ítéljen most már csak az Ég!

Nem óhajtok félmegoldást, nem vonz az együttlét!

Ki a nagy vízre indul, annak tudnia kell,

melyik hullám a jó, melyik sodorja el!

Wolfgang: Nekem nem számít törvény, Colloredo: Érted kár!

nem hat rám csábítás! Értsd meg már!

Együtt: Az egyszerű út az naivitás!

Colloredo: Jó atyád mit szólna? Lepereg rólad erkölcs, vallás!

Gondold meg, zenéd mennyit ér, hat,

ha összefogunk ketten!

Wolfgang: Nekem egy kell csupán:

a szépség és szabadság!

Végre független vagyok!

Bennem csak zene szól már!

Nem!

Együtt: Ki nagy vízre indul, annak dönteni kell,

melyik hullám a jó, Wolfgang: Melyik hullám a jó?

melyik sodorja el!

Legyen bármilyen vonzó egy új állomás,

Colloredo: Az egyszerű út…

Wolfgang: Az egyszerű út…

Együtt: Az egyszerű út az naivitás!

Wolfgang: És nincs már több alku, nincs önámítás!