Wolfgang: Nannerl, emeld a puffer-kufferkád! Presta forioso! Vivat, vivat! Bizsereg már, ösztövér nővérkém! Ámulj-bámulj!

Míg gyermekfejjel klimpíroztunk Európa szerte,

büszkén hordtam én a piros kabátomat,

az volt nekem a csúcs-cucc!

Nannerl: Nagyon tetszett nekem!

Wolfgang: Mint elismerést…

Nannerl: …a császárnő adta át.

Wolfgang: A francba is, de gyorsan kinőttem,

és máris a szürke lett kötelező!

Most nincs tovább, itt van hát az új kabát!

Nannerl: Ez egy az egyben az, csak nagyban!

Wolfgang: Hercegnőm, megjött a herceged!

Nannerl: Bűvös bársony, színselyemmel – téged les majd minden ember!

Nincs senki másnak ily kabátja, egy herceg vagy te, bárki látja!

Wolfgang: Ledöbben bűvkörömben apa, ha így lát!

Ettől aztán kedvet kaphat újra egy pénzvadász-útra!

Kocsira, nyomban! Szimatom van.

Nannerl: Ugye elviszel?

Wolfgang: No meg a mamát!

Nannerl: És újra látjuk Londont, Párizst? Istenem!

Wolfgang: De csuda lesz! Salzburg szörnyen sótlan egy város,

itt már csak nyögve-nyelve, nyalva élsz és félsz!

Nannerl: Én máris mennék, hív a szép nagyvilág!

Wolfgang: Jó barátok, ünnepélet, fény és taps és díszkíséret!

Egy piros kabát, mi másnak csak álom!

Zene szól kint-bent, és szól télen-nyáron!

Bonsoir, papa!

Leopold: Hol késel, Wolfgang?

Wolfgang: Papa szerint netán, tán nem tip-top?

Leopold: Így a herceghez nem jöhetsz! Honnan van ez?

Wolfgang: Magam vettem, mon pere!

Leopold: És honnan termett rá a pénz?

Wolfgang: Hopp… A kockán nyertem én!

Leopold: Mi?!

Nannerl: Olyan ügyes keze van!

Leopold: Hát pénzben játszottál?!

Wolfgang: De nyertem, mert mertem!

Leopold: Mindig bajt keversz!

Wolfgang: A csudába is! Hát miért ne lehetne néhanap játszani?

Mindenki játszik.

Leopold: De mi nem vagyunk mindenki!

Wolfgang: Minél inkább, annál inkább!

Leopold: Ahelyett, hogy a léhűtőkkel mulatozol, inkább a kötelességedet teljesítenéd!

A hercegérsek szerenádja, mondd, készen van-e már?

Wolfgang: Már rendben van, Ön paff lesz majd és büszke rám!

Leopold: És hol van?

Wolfgang: Itt bent! Már meg van írva rég, de nincs leírva még!

Leopold: A biztos őrületbe löksz te engem, a hercegérsek vár!

Mit állsz ott, mondd? Fogj neki, írj már!

Wolfgang: Jó, jó! Miért ne?

Leopold: És vedd le ezt a göncöt!

Wolfgang: De mért?

Leopold: Csupán egy főnemes hordhatja joggal ezt!

Wolfgang: Ez nekem jár, több vagyok mindenkinél!

Leopold: Kezdj írni!

Te meg, Nannerl, vidd ezt vissza, most!