Csak te meg n, meg a zene, ami gyz!
Ttja majd csak a szjt sok fancsali cssz,
mert a Fld most az n zenmre vr,
s mind, aki hall majd, elallva csodl!
Mg szenved az ostoba r, szabadon a zseni l,
mert rptet a szrnyn ihlet-teli szl!
Szl egy gi hang, mely csak bennem zenl!
Dr vagyok s moll vagyok,
a zengzetek, a hangzatok s a csend!
Dallamok s szlamok,
fortissimk s shajok meg ritmuskplet!
Kavarog s felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok, nem is tudok, ez nekem a rang!
Zene, az vagyok n!
Mert tveds zene nlkl az let!
Nem vagyok
n gyes szfacsar,
s nem vagyok klt –
nem gy jn a sz,
sem a kp, csak az rnyak
s a fny,
mert nem vagyok fest,
csak lmom enym!
Wolfgang: Nem vagyok kpmutat, aki alakokat vlt,
s nem vagyok sznsz,
s megvetem n a nagy maszkablt,
s a sok-sok rossz szablyt!
Dr vagyok, s moll vagyok,
a zengzetek, a hangzatok s a csend!
Dallamok s szlamok,
fortissimk s shajok meg ritmuskplet!
Kavarog s felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok, nem is tudok, ez nekem a rang!
Zene, az vagyok n!
n vagyok a ritmus s a gyszdal s a knny trfa mind!
A tiszta hang, a disszonns – mind n vagyok,
de mg se bnts, az let szl gy!
Buta vagyok, okos vagyok, mikor melyik, mondd?
Kedves vagyok, undok vagyok – mi ezzel a gond?
Zene, az vagyok n!
Szeress ht, mert n gy lek szintn!
|