Árnyak: Szédült gyermek!

Gyarló ember!

Milyen lusta, milyen ócska, milyen gyönge, rossz fiúcska!

Constanze: Wolfgang! Mit csinálsz itt? Gyere haza!

Wolfgang: Na tovább, na tovább!

Mutass megint egy csodát,

egy mesteri fúgát!

Ez pompás, ez pompás!

Ezt a kendőt most a nénje

rakja föl a két szemére!

Túl vakmerő!

Vasba zárd a szíved hát!

Constanze: Wolfgang!

Wolfgang: Minden búcsú újabb kezdet,

hosszú, hosszú útra, hogyha indul!

Milyen kár az, hogy felnőtt!

Vége már a nagy csodáknak!

Milyen oktalan!

Constanze: Wolfgang!

Egy művészben több szufla van!

Mind csak álnok,

gonosz kígyó!

Mind csak farkas! Árnyak: Szédült gyermek!

Constanze: Wolfgang!

Mi van veled, mondd?

Wolfgang: Minden el van veszve,

mindent elvesztettünk! Gyarló féreg!

Constanze: Mit zagyválsz össze itt?!

Wolfgang: Ócska, szerencsétlen gyermek

kínzó, rémálmokkal teljes!

Constanze: Nem bírom!

Wolfgang: Rémületes!

Hogy széttörjön a család, nem hagyom én!

Constanze: Térj észre!

Térjél észre már!

Tömeg: Bármit próbálsz gyönge ember,

Lelked pokla úgyis elnyel!

Wolfgang: Mind csak gonosz, álnok, gonosz!

Kígyó, farkas, álnok, álnok!

Mind csak gonosz, gonosz álnok!